egy férfihoz

A páholyból figyellek, amikor csak tehetem. Olyan közel vagy hozzám, és mégis... Egyszer-kétszer rám pillantasz, egy alkalommal mintha egy rejtett mosolyt látnék az ajkaidon. De vajon jól látom, vagy csupán a képzeletem játszik velem? Mikor rám néztél, láttál is? Vagy csupán egy vagyok a sok ember közül, az arcunk egy nagy masszává alakul számodra?
Ki vagy Te, s ki vagyok én? Miért nem lehet olyan, hogy MI? Miért nem ismerhetlek? Beléd szerettem, vagy egy idővel elmúló hóbort lennél?

Annyi megválaszolatlan kérdés...

Másfél éve már, és mennyiszer álmodtam rólad! Érzéseim, ha nem vagytok valósak, kérlek, múljatok el, ne gyötörjetek!

A közeledben szeretnék lenni, de nem találok módot rá. Szeretnélek megismerni, csak ennyit kérek. 

Istenek, segítsetek...